Csokonai Vitéz Mihály: A tihanyi Ekhóhoz -verselemzés-

Csokonai Vitéz Mihály: A tihanyi Ekhóhoz -verselemzés-

Mesajde Attila pe Vin Oct 10, 2008 8:08 pm

Csokonai Vitéz Mihály: A tihanyi Ekhóhoz
( verselemzés )


1803-ban íródott a költemény. Műfaja elégia. Bánatot, szomorúságot, panaszt közvetítő alkotás, a társadalomban átélt megpróbáltatások után Csokonai a visszhanghoz intézi fohászát. Tőle vár reményt, vigaszt, s azt, hogy a lelkében dúló keserű érzelmeket meghallgatja.
A költemény indító verssora, zaklatottságot tartalmaz; felkiáltás, melyben a nyugtalanságot az „Ó” indulatszó is fokozza.

A szentimentalizmus jellegzetes képét használja csalódásai, kudarcai közvetítésére, hiszen a hold halovány fénye mellett mondja el jajongó panaszát. Negatív értéktartalmú jelzői és igéi a lélek kiérettségére, fásultságára utal. („jajgat”, „sír”, „elpusztul”, „magános”, „árva”)
A sorvégi áthajlások a keserű vigasztalanságot tovább fokozzák.
A 2. versszakban a lírai önelemzés tovább folytatódik, hiszen élesen szembehelyezi magát azokkal, akiknek sorsa nem olyan méltatlan, mint az övé. Erre utalnak éles értékellentétei. Figura etymologikával hangsúlyozza kétségbeesését, mindenről lemondó állapotát.
A 3. versszakától a 6.-ig panaszáradatát részletezi, megrendítő gondolatokban vall a közéletben elszenvedett sérelmeiről, valamint magánéleti zátonyra futásáról. Súlyos társadalmi kritika tapasztalható ebben a gondolati egységben, melyben leleplezi az embertársak érzelmi közömbösségét. Fájdalmas tény számára, hogy még a zordon erdők és a durva bércek is több érzéssel rendelkeznek, mint saját embertársai. Barátai ellenséggé válását vallja meg őszintén, majd érzelmi kétségbeesése tetőfokán hangsúlyozza: „Nincsen szív az emberekbe…”. A nincsen szó háromszori ismétlése ennek a kifakadásnak a nyomatékosítását szolgálja.
Magánéleti magányát is kifejezésre juttatja 6. strófájában. Nagy lelki erőre vall, hogy a szakítás után is elragadottsággal teli jelzőkkel illeti meg Lillát, és boldogtalanságáért nem a kor társadalmi szokásait, zsarnoki törvényeit hibáztatja. Szemléletes kifejezőeszközei, alliterációi, tiran törvény, kínok között, melyek az alkotás akusztikai hatását emelik.
A 7. versszaktól a 10. versszakig a természet megnyugtató menedéke, békéje, oltalmazó nyugalma kerül az ábrázolás középpontjába, és a lírai én Rousseau-hoz hasonlóan szent magányosságban szeretne élni. Ennek a vágyott, remélt állapotnak a bemutatása ódai emelkedettségű, dicsérő, magasztaló, melyre a pozitív értéktartalmú költői jelzők is utalnak. („bölcs..”, „csendes”). Csokonai megerősíti, hogy a természetben válhat az ember teljes értékű emberré és polgárrá, igazi értelemmel, igazi értelemmel, bölcsességgel csak itt tud élni.
A befejezés a felvilágosult költő öntudatát, hitét tartalmazza, bízik abban, hogy a későbbi korok, majd méltó elismerésben, megbecsülésben és tiszteletben részesítik őt.
Attila
Elev de nota 10
 
Mesaje: 130
Membru din: Joi Mai 08, 2008 5:39 pm

de Robot pe

Robot
 
Mesaje: 1
Membru din: 2008
Locaţie: IT

Înapoi la Limba si literatura maghiara

Cine este conectat

Utilizatori înregistraţi: Bing [Bot]